Wordsworth a magyar kulturális emlékezetben
- Az angol-amerikai intézet professzorai, köztük Ön is, 2008-ban kezdték meg kutatásukat a „Brit irodalom a magyar kulturális emlékezetben” témában. A kutatócsoport tagjaként milyen feladatai vannak?
Feladatom volt a 18. századi és romantikus angol kritikai (irodalomelméleti, retorikai, filozófiai, esztétikai) szövegek magyar fordításainak vizsgálata és előmozdítása. A Magyar Anglisztikai Társaság legutóbbi konferenciáján e témával kapcsolatban jeles fordítók jelenlétében kerekasztal-beszélgetést szerveztem, ahol elméleti és gyakorlati problémákat
beszéltünk meg. Ugyanennek az eszmecserének a keretében recenzáltam a tárgyban megjelent fordítást, ill. előadást tartottam saját fordítási munkámmal kapcsolatban arról, ahogy a fordításirodalom szakkifejezései meghatározzák a magyar kulturális emlékezet számára egyes angol szerzők befogadását. Mindezen elméleti kérdések gyakorlati formában is megjelennek
munkámban, hisz vállalt feladataim közé tartozik S. T. Coleridge Biographia Literaria c. művének fordítása is, mely munka most is folyamatban van, s melyhez az említett kerekasztal-beszélgetés, recenzióírás ill. előadás fontos segítséget nyújtott számos elméleti és gyakorlati kérdés közös végiggondolásával.
- Előadása Wordsworth alakja köré épül, miért pont őt választotta?
Több okból is. Egyrészt mert régóta olvasom, tanítom, már-már tanulmányozom Wordsworth költészetét (mindig kihívás, és eddigi tapasztalatom szerint mindig meg is éri a fáradtságot, hogy klasszikus szerzőket testközelből és a maguk történeti közegében megértsen - vagy
inkább: megtanuljon élvezni - az ember), és távlati terveim között szerepel egy magyar nyelvű könyvet írni róla, mert úgy gondolom, a hazai irodalmi köztudat számára, minden közismertsége ellenére is, felfedezetlen területet jelent ez a költészet. Másrészt, épp azért gondolom ezt, mert minden közismertsége ellenére úgy tűnik nekem, hogy a magyar irodalmi köztudatból Wordsworth kimaradt - ahogy Burns vagy Byron vagy Ossian vagy akár Keats
vagy Shelley nem, úgy a "tavi költők" csak egy viszonylag tartalmatlan címkét jelentenek. Érdekel, hogy miért van ez így, és főleg az érdekel, hogy miért van az, hogy ha már egyszer ez így történt, miért nem változik ez a helyzet változó ismereteink, ízlésvilágunk, informáltságunk, stb ellenére sem - miért van az, hogy ha egy nagy költő "kimaradt" az élő irodalmi tudatunkból (és vajon ez detektálható egyáltalán?) az már nem is tud bekerülni az aktív irodalmi gondolkodásba, világirodalmi orientálódásunkba? Ha a következő könyvemet magyarul írnám (ami remélem, így lesz), és ha Wordsworthről írnám (ami nem kizárt), akkor ezekre a kérdésekre mindenképp szeretnék választ találni. A konferenciára választott téma tehát ennek a kérdéskörnek az első megközelítése.
De van egy további, lényegében metodológiai oka is ennek a kérdésfeltevésnek: azt is szeretném megvizsgálni, hogy a humántudományokban manapság oly népszerű "kulturális emlékezet" problémafelvetései és történeti módszerei mennyire hasznosíthatók az irodalomtörténész munkájában, közelebbről a recepciótörténet területén. Vajon a történeti vizsgálódás ezen újszerű módja adhat-e választ a magyar Wordsworth-recepció rejtélyeire,
esetleg messzebb vezethet-e a fenti kérdések megválaszolásában, mint a hagyományos recepciótörténeti vizsgálódás.
