A tér visszhangja a disztópikus irodalomban

Milyen előadásra számíthatunk és mit rejt ez a sejtelmes cím, erről kérdeztük Benczik Verát.

-     A tér visszhangja a disztópikus irodalomban', ez a címe az Ön előadásának. Az első amit megkérdeznék, hogy egy irodalmi művet fog-e választani és arról beszélni vagy több művet összehasonlítani?

A hangsúly az előadásomban a térvisszhangon lesz, nem az egyes műveken, így több művet fogok említeni, és ezek segítségével próbálom feltérképezni a jelenséget.

 -    Nyilván angol nyelvű könyvet fog választani, de lesz az előadásában valamilyen utalás magyar esetre, esetleg magyar disztópikus műre?

Alapvetően angol nyelvű "szövegekkel" foglalkozom, azért az idézőjelek, mert nem csak írott példákat hozok, hanem másfajta szövegeket is, pl. filmeket.

 -  A tér visszhangja megfogalmazás kissé sejtelmes számomra, ez konkrétan a tér berezndezésének elemzését jelenti?

 A térvisszhang (spatial echo) alatt azt értem, amikor az olvasó személyén keresztül egy bizonyos szituációban, pl. emlékek által generálva, megkettőződik a tér, és a két konstrukció egymással párbeszédbe kezd. Gondolok itt olyasmire, amikor visszatérünk egy olyan helyre--pl. volt iskolánk--ahol régen, adott esetben évtizedekig nem jártunk, és ahol ugyanazon tér keretei közt együtt 'él' az emlék-tér és a jelen-tér.

 -       Ha röviden 5 mondatban össze tudná foglalni az előadását mit mondana?

 Ennek a térvisszhangnak egy speciális alfaja az, amikor SF (science fiction) narratívákban a jelen tér-koordinátákat használja a szerző, de az ismerős teret megváltoztatja, 'elidegeníti.' Ezáltal a teret az olvasó/néző egyszerre üdvözli ismerősként, és érzi másnak, idegennek.

Az ilyen művek gyakran disztópiák. Gondolok itt pl. az olyan poszt-apokaliptikus SF (science fiction) szövegekre, melyek az urbánus környezetet alakítják át: kipusztítják belőle az embereket,

lerombolják az épületeket (földönkívüliek támadása, vírus, természeti kataklizmák; jó példák erre az I Am Legend, a Day After Tomorrow vagy a Világok harca), egyszóval diszfunkcionálissá tesznek egy funkcionális teret. Az ismerőssége folytán azonban ez a sérült tér ott visszhangzik az olvasó által ismert élő, egészséges térben. Előadásomban ezt a jelenséget járom körbe.

 -     Lehetségesnek tartja, hogy 15 percbe beleférjen az előadása? mert sok tanár például panaszolta a rövid időt, ami ki van szabva. Vagy olyan témát választott tudva az időkorlátot, amivel nem lépne túl azon?

A 15 perc valóban nem sok, de úgy érzem, hogy ha ennyi idő áll rendelkezésre, akkor ebbe kell beleférnem. Az idő hosszának mérlegelésénél a bizottságnak figyelembe kellett vennie a jelentkezők nagy számát, illetve azt, hogy túl sok párhuzamos szekció szétforgácsolja a közönséget, és azt is, hogy így is hosszúra nyúlik a munkanap. Az időzítés általában nem szokott gondot okozni. A témaválasztásomat ez nem befolyásolja, szerintem bármiről lehet órákig beszélni. Az én feladatom az, hogy a szabott időkorlátok közé kerek és értelmes előadást szerkesszek.  Remélem, hogy ez sikerülni fog.