- Mikor döntötte el, hogy angoltanár lesz?
Az egyetemi tanulmányaim alatt mindvégig tanítottam, a vizsgatanításomon Medgyes Péter, aki egyik kedvenc tanárom volt, ajánlott nekem állást. Másik szakom filozófia lévén egyszerűen az akkor életképesebbnek látszó utat választottam.
- Ön mit gondol az előadásának témáját adó kérdésről: az angoltanárok különböznek a más tárgyakat tanító tanároktól? (Ha igen, miben?)
Az angol tanárok nagyon jó fejek, de a tréfát félre téve valóban vannak az angoltanári szubkultúrának bizonyos sajátosságai. Az angoltanítás egy jelentős világméretű szolgáltatási tevékenység, amely fejlett technikai kultúrával, infrastruktúrával, szakirodalommal és sajátos szubkultúrával rendelkezik. A Magyarországon tanító angoltanárok ennek a szubkultúrának is részesei, nem csak a hagyományos magyar tanári szubkultúrának egyszerűen azért, mert majdnem mindannyian dolgoznak a magánszférában is, illetve ennek a szubkultúrának a sajátosságai beszivárogtak a képzésbe és a szakmai szervezetekben is erőteljesen jelen vannak. Erre találunk közvetett bizonyítékokat a kutatásban is.
- Mit jelent Önnek a 125éves konferencián előadást tartani? Milyen emlékezetes élmények kötik az ELTE-hez?
A konferencián félek az érdektelenségtől. Amúgy az ELTE Angol-Amerikai Intézet munkatársának lenni számomra öröm és megtiszteltetés. Különösen szeretem a Nyelvpedagógia Tanszéket. Az ELTE-n négy különféle szakot is kipróbáltam, az angol szak mindig is messze világított az oktatói egyéniségek, a kommunikációs kultúra, a következetesség és átláthatóság szempontjából. Sajnálatos, hogy eltömegesedtünk. Mikor én jártam egyetemre, csak tanszék voltunk, ahol az oktatók karácsonyi műsorral készültek a szórakoztatásunkra. Takács Ferenc és Nádasdy Ádám produkcióira máig emlékszem. Akkoriban tanszabadság sem volt még, állandó csoportokban tanultunk, ami nagyon megkönnyítette az intézményi szocializációnkat. Emlékszem, ahogy éjszakába nyúlóan együtt készültünk a rettegett nyelvészet vizsgára az egyik csoporttársam szüleinek lakásán, ahová Nádasdy eljött, hogy a kérdéseinkre válaszoljon. Géher István szemináriumaira is emlékszem, meg az öntött vas hamutartójára, amiben egyik cigit nyomta el a másik után. A 80-as évek elején az angol nyelv sajátos kulisszát teremtett, ahol jobb volt az élet, mint a körülöttünk lévő világban.
(az interjút Takács Nóra készítette)
