- Milyen témában tartja előadását a konferencián?
- Terror és Drogok: Derrida és az Immunrendszer.
- Előadásának címe figyelemfelkeltő lehet még azok számára is, akik nem elsősorban az irodalomtudomány témakörében tartott előadások miatt látogatnak el a konferenciára. Miért adta ezt a címet előadásának?
- Szegeden voltam egy Terror(izmus) és Esztétika konferencián, ahol angolul adtam elő erről a témáról. A cím egyrészt figyelemfelkeltés, másrészt az előadás tartalmára utal. Derrida a 9/11 terrortámadást követően egyre gyakrabban nevezi a terrorizmust a demokrácia szükségszerű, ,,autoimmun" folyamatának. A fogalom alapja egy metafora, amely hasonlóságot tételez a politikai test és az emberi test immunrendszere között. Az autoimmunitás metaforája azt sugallja, hogy a demokrácia egy olyan folyamat, amely megsemmisülésének lehetőségére is nyitott. Derridát azonban már jóval a 9/11-es terrortámadások előtt foglalkoztatta az immunrendszer, ekkoriban azonban még óvakodott attól, hogy ezt az orvosi kifejezést átpolitizálja. Az 1989-es ,,A drogok retorikája" c. esszében például hosszan beszél az AIDS-ről, de figyelmeztet rá, hogy a vírus politikai metaforaként való értelmezése beláthatatlan következményekkel jár. Valóban joggal tehetjük fel a kérdést: miben különbözik az autoimmunitás metaforája a vírusétól? Mik az etikai tétjei a ,,társadalmi test" metaforájának? A terror metaforái alapján beszélhetünk-e a metaforák terrorjáról? Az előadás többek között ezeket a kérdéseket járja körül, felhasználva az immunrendszer (ezen belül pedig az autoimmunitás és az AIDS) orvosi meghatározásait is.
- Azok számára, akik nem jártasak Derrida munkásságában, hogyan mutatná be őt?
- Jacques Derrida (1930-2004) francia filozófus a dekonstrukció nevű filozófiai és irodalomelméleti irányzat legfontosabb képviselőjeként ismert. A dekonstrukció kritikus minden olyan természetesnek, nyilvánvalónak tűnő autoritással, kategóriával és hierarchikus ellentétpárral szemben, amely a nyugati gondolkodást egészen a huszadik század második feléig meghatározta. Kritikáját kezdetben szoros szövegolvasáson keresztül gyakorolta, tehát a klasszikus szerzők olvasása során kizárólag a szövegre fókuszált, hogy megmutassa, a szöveg retorikája, vagyis az, amit a szöveg ,,csinál”, sok esetben aláássa azt, amit mondani látszik. Gyakran rámutat, hogy a szöveget szervező hierarchikus ellentétpárok nem tarthatók fenn, hogy ami a ,,negatív”, az lehetőség feltétele a ,,pozitívnak”, hogy a szöveg állandóan újragenerálódó ,,jelentései” (mivel meghatározásukban semmiféle külső autoritásra nem támaszkodhatunk) végső soron eldönthetetlenek. A dekonstrukció azonban mégsem egy ,,módszer”, nem lehet ,,alkalmazni”, hanem inkább egyfajta odafigyelő tiszteletet jelent a szöveg mindenkori ,,szingularitása”, ,,mássága”, játéka iránt. Mivel különös hangsúlyt fektet a kijelentések performatív erejére (vagyis arra, hogy a szavak egyben tettek is), a dekonstrukció sok esetben erőteljes politikai kritika is, s így semmi esetre sem nevezhető ,,nihilistának”. Derrida életének második felében jórészt etikai kérdések felé fordul (különösképpen az ,,igazságosság” és a ,,szingularitás” problémája foglalkoztatja), gyakorlati etikája azonban olvasás etikájából is levezethető.
- Előadása mellett elnökként fog részt venni egy irodalomtudomány fontosabb kérdéseit tárgyaló kerekasztal beszélgetésen. Miben nyilvánul meg elnöki szerepe a kerekasztal beszélgetésnél?
- Előreláthatólag fogok tartani egy 5-10 perces bevezető előadást, amelyben az irodalomelmélet intézményesülését, valamint az irodalomelmélet, a kultúratudományok, és az anti-elmélet képviselőinek álláspontját ismertetem. Ezen kívül felvetem a kérdést, mi a humán tudományok tanításának szerepe az egyetemen, és tágabb értelemben a mai világban. Ezt követően elsősorban moderátori szerepet fogok betölteni.
