Shakespeare a karnevál tükrében
- Az Ön kutatási területe nagy részben Shakespeare-re irányul, árulja el melyik Shakespeare-alkotás áll Önhöz a legközelebb, és miért?
Ezt nagyon nehéz megmondani, mert ha az ember szeret egy szerzőt, akkor általában nem csak egy művét szereti. De ha választani kellene, akkor leginkább a Szentivánéji álom, ami egy egyszerű darab és nagyon egyszerűnek tűnik, de igazából nagyon sok rétege van és nagyon sokfelé el lehet indulni belőle.
- Ezúttal milyen aspektusból közelíti meg Shakespeare-t?
Az én régi vesszőparipám, ami egy régebb óta folyó kutatásnak a következő fázisa, a bizonyos bahtyini karneválelmélet; hogy hogyan fordítják fel a világot és ennek milyen filozófiai és egyéb mondanivalói vannak; hogy ez hogyan kapcsolódik a rítusokhoz, rituálékhoz. Ami engem különösen izgat, hogy Shakespeare művei hogyan helyezkednek el a korban, tehát a saját korának szövetéből mi az, amit felhasznál Shakespeare, hogy hogyan teszi ezt. Illetve a korabeli populáris kultúrából, amely ugye a karnevállal teljes, mi mindent és hogyan alkalmaz– ez az én érdeklődési köröm.
- Néhány szóban elmondaná, hogy mi is a karneválelmélet?
Nagyon leegyszerűsítve Mihail Bahtyin orosz tudós volt az, aki ennek az egész karneváli konvenciónak adott egyfajta definíciót és egyfajta struktúrát. Lehet őt kritizálni, és sok hibája van az ő elméletének, de ő volt az, aki a karneváli jelenség mögött keresett egy mélység túrát. Azóta mindenki, aki ezzel foglalkozik, akár Shakespeare-rel akár más szerzőkkel kapcsolatban, hozzá megy vissza.
