- Szakmai pályafutása során sok külföldi országban járt, nagykövetként is dolgozott. Mi az, ami mégis Magyarországon tartja? Mi húzza a szívét az ELTE-hez?
Az ELTE-hez még csak azt sem mondhatnám, hogy húz a szívem, ugyanis én ide születtem. 18évesen, mikor bekerültem az egyetemre, az ELTE-re kerültem, és azóta tart ez a kapcsolat. Én ebbe beleszülettem, nekem ez a természetes közegem 18éves korom óta. Az, hogy én vargabetűket tettem és itt-ott, másfelé is jártam, de mindig, amikor elkerültem innen külföldre, én közben fizetés nélküli szabadságon voltam, tehát az itteni állásomat soha nem adtam fel.
- Az előadása címe: Aranykor – Nyelvoktatásunk két évtizede: 1989-
Azt nem állítom, hogy Magyarország 20éve be lett aranyozva, mert tudjuk jól, hogy tele volt konfliktussal és problémával, de ami az idegennyelv-oktatást illeti ez mégiscsak aranykor. Annyi minden történt az elmúlt 20évben, különböző idegennyelv-oktatással kapcsolatos programok, hogy nem lehet mást mondani róla. Nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy mi, angoltanárok vagyunk ennek a megteremtői, hanem azt hogy Magyarország történelmi fordulatot hajtott végre ’89-ben. Megnyíltak a határok, tulajdonképpen Magyarország nyugati határa az Atlanti-óceán, keleti határa a Fekete-tenger, és ez annyit jelent, hogy az emberek rájöttek arra, hogy idegennyelv tudás nélkül nem tudnak boldogulni. Tehát, könnyű manapság embereket idegennyelvre, főleg angolra, tanítani, hiszen olyan erős motivációval érkeznek már az első angolórára, hogy azt mondom nehéz lenne nem tanítani őket.
- Miért tartja fontosnak a szak 125éves születésnapjának a megünneplését, magát a konferenciát?
Az ünnepek rettentő fontos szerepet játszanak az életünkben, nem véletlen, hogy az emberek megünneplik a születésnapjukat, névnapjukat, karácsonyt, ugyanis ezek mindig a biztos pontok. Mindig van valami, amit várhatunk. Amikor egy intézményről van szó, ami 125éves lesz, akkor úgy érzem, hogy mindenki örül annak, hogy együtt ünnepelhetünk és elkezdhetünk egy újabb 125évet.
