A narratológia és a byroni verses regény
Bácskai-Atkári Júliát konferenciaélményeiről, Byronról és sikereiről faggattuk.
- Nemrégiben a 7. Félúton Konferencia keretén belül tartott előadást szintén itt, az ELTE-n. Akkor milyen élményekkel tért haza? (Mit vár a mostani konferenciától?)
A 7. Félúton konferencia alapvetően pozitív élménynek bizonyult; általában nem szoktam kifejezetten fiatal kutatóknak vagy doktoranduszoknak szóló konferenciákon részt venni, de mindenképpen jó volt találkozni a részben természetesen egészen más
irányultságú előadókkal. A különféle területek, megközelítésmódok alapvetően inspirálóan tudtak, tudnak egymásra hatni - hogy csak egy példát említsek: az általam (is) művelt generatív történeti szintaxis kifejezetten pozitív fogadtatásra lelt, és ez későbbi együttműködésre ad lehetőséget, amely reményeim szerint új kutatási eredményekhez vezet. A mostani konferenciától részben természetesen azt várom, hogy - főként interdiszciplináris jellegéből adódóan – rendkívül sokszínű lesz, és egyben ez arra is jó alkalom, hogy betekintést kapjak számos kollégám kutatásába.
- Miért pont Byront választotta előadása témájául?
Kutatási területem a 19. századi magyar verses regény narratológiai szerkezete, és ezzel összefüggésben vizsgálom a műfaj státusát a magyar mellett az angol irodalomban is. A mostani előadásom is lényegében ennek a komparatív vizsgálatnak egyfajta összegzése. Azt gondolom, hogy mindképpen érdekes azt megvizsgálni, hogyan történhetett, hogy a Byron által megteremtett műfaj sokkal nagyobb hatással bírt a magyar, mint az angol irodalomban (ahol Byron lényegében egymaga képviseli). Ez korántsem evidens, ugyanakkor szélesebb érdeklődésre is számot tarthat.
- 2009-ben Pro Scientia Aranyérmet kapott, mit jelent Önnek ez a kitüntetés?
A Pro Scientia Aranyérem számomra egy nagyon fontos támogatás volt - elsősorban egyébként nem is anyagi értelemben (bár az sem elhanyagolható), hanem lényegében a pályám elején kaptam egy nagyon pozitív visszajelzést az addigi munkámról, ami kétségkívül ösztönzően hatott a továbbiakra. Ilyen értelemben a kitüntetést egy
nagyon fontos kiindulópontnak tekintem. Ezen túlmenően tagja lehettem a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának is, ami egyrészt kiváló programokon való részvételt tesz lehetővé, másrészt rengeteg teljesen más területen dolgozó, de igen magas színvonalú munkát végző emberrel ismerkedhettem meg.
